Történet - Szodoray Lajos

Szodoray Lajos (1904. március 26. Budapest - 1980. november 24. Debrecen)

• Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. Már orvostanhallgató és szigorló korában az egyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott.
• 1928-ban avatták orvosdoktorrá a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.
• A Budapesti Bőrgyógyász Klinikán előbb gyakornok, majd tanársegéd volt. 1943-tól, adjunktusként, 15 éven át vezette a klinika szövettani, majd öt éven át a szerológiai laboratóriumát.
• Nevéhez fűződik számos bőrgyógyászati kórkép észlelése és publikálása. A Magyar Dermatológiai Társulat egyik legtevékenyebb munkatársa volt. Tudományos munkásságát 1938-ban a Bőrkórtani Laboratóriumi Vizsgálati Módszerek tárgyköréből magántanárrá habilitálásával ismerték el.
• A II. világháború után megszervezte a Budapesti Bőrgyógyászati Klinika gyógyító- és tudományos munkáját, és 1946-ig vezette a klinikát.
• A Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt.
• 1949-ben egyetemi tanárrá, a Debreceni Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika igazgatójává nevezték ki. A klinikán új gyermekosztályt és venereás részleget nyitott, felújította a szövettani laboratóriumot.
• Debreceni intézetvezetői működése idején a psoriasissal, a bőr reticuloen-dothel funkciójával foglalkozott. Doktori disszertációját a psoriasis pathomechanizmusáról írta és védte meg 1955-ben.
• 1952-ben jelentette meg Rajkai Ödönnel írt Bőr és Nemigyógyászat című tankönyvét. Ez a könyv 4 kiadást ért el. 1970-ben tanszékvezető társaival együtt új tankönyvet írt. Szerkesztoje és társszerzoje volt az Orvosi Mykológia című könyvnek.
• 211 közleménye számos nyelven jelent meg. Több külföldi dermatológiai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Szívesen foglalkozott orvostörténeti és művészeti tanulmányokkal. Az MTA Orvostörténeti Bizottságának társelnöke is volt. Orvostörténeti munkásságáért Weszprémi - emlékéremmel tüntették ki (1959).
• Az 1952/53-as tanévben a Debreceni Orvostudományi Egyetem tudományos dékánhelyettese volt. Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak 1954-69 között. 1968-tól haláláig az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottsági tagja volt.
• 1974-től nyugdíjba vonulása után, klinikai tevékenységét még éveken át folytatta.