Kutatás összefoglaló

A sebgyógyulás egy összetett folyamat, normál esetben 2-3 hét alatt lezajlik. Ha a sebgyógyulás zavart szenved, krónikus seb alakul ki. . A sebgyógyulás bonyolult biokémiai folyamatok szabályozott működése révén valósul meg, melyben egyértelmű szerepe van gyulladásos mediátoroknak, citokineknek és reaktív intermediereknek is. Vizsgálatainkat a krónikus vénás keringési elégtelenség és a diabétesz következtében kialakult ulcusban végezzük. Átfogó célkitűzésünk a poli- ADP-ribozilációnak (PARiláció) és ezen belül különösen az oxidatív/nitrozatív stressz által stimulált PARilációnak a bőr élettani és kóros működéseinek szabályozásában betöltött szerepének vizsgálata. Munkacsoportunk vizsgálja a poli(ADP-ribóz) (PAR) polimer szintézisének jelátviteli szerepét a bőrben és sebgyógyulásban.

Vizsgáljuk a nitrogén monoxid (NO), a belőle keletkező oxidáns a peroxinitrit és az oxidatív stressz okozta DNS törések által is aktivált poli(ADP-ribóz) polimeráz-1 (PARP-1) szerepét normál és kóros sebgyógyulásban.. A leggyakoribb krónikus sebek a vénás keringési elégtelenség és a diabétesz következtében kialakult ulcus. Eddigi vizsgálataink alapján elmondható, hogy a nitrogén-monoxid- peroxinitrit- PARP útvonal a krónikus sebekben aktívan jelen van, de krónikus sebekben kifejezettebben.. Eredményeink azt mutatják, hogy a normál sebgyógyulás során egyensúly van a termelődő szabadgyökök és az antioxidáns rendszer között. A redox homeosztázis nem feltétlenül borul fel krónikus sebekben a tartósan fennálló gyulladás ellenére sem.

A továbbiakban vizsgáljuk, hogy milyen különbségek vannak a kezelésre reagáló és a kezelésre nem reagáló krónikus ulcusok között. Vizsgálni szeretnénk, hogy lokálisan illetve szisztémásan találunk-e olyan biomarkereket, melyek jellemzőek a krónikus sebben szenvedőkre, illetve a krónikus sebben szenvedőknek csak az egyik vagy másik csoportjára jellemzőek